Sajnos megszokhattuk már, hogy az Európai Unió égisze alatt működő ember- és szabadságjogi szervezetek, illetve a nyugat európai sajtó nagy része a liberálisnak nevezett értékek, valamint az ezzel a jelzővel illetett életforma elkötelezett hívei. Annak ellenére van ez így, hogy az Európai Parlament legnagyobb frakciója, amelynek a Fidesz - Magyar Polgári Szövetség is tagja, sőt, Orbán Viktor Miniszterelnök Úr személyében alelnöke is magyar, egy jobboldali párttömörülés. Annak ellenére van ez így, hogy az utóbbi tizenöt, némely esetben több év sikeresen bebizonyította, hogy Európában a szocialista, baloldali irányítású államszervezetek életképtelenek, a liberális gazdasági modell csődközeli, némely esetben pedig összeomlással fenyegető állapotokat teremt. Európa sikeres nemzetállamai jobboldali, konzervatív, és keresztény vezetők által váltak sikeressé, és tartották meg vezető szerepüket. Németország, Franciaország, Olaszország mind példamutató módon járnak előttünk nemcsak kulturális hanem erkölcsi, gazdasági, és lelki értelemben is.
A magyar Parlament által nemrégiben megvitatott, majd egyhangúlag elfogadott médiatörvény körüli hisztéria megértéséhez elengedhetetlen ismernünk az Európában, s Hazánkban is fellelhető baloldaliság káros szellemiségét. A médiatanács Parlament által megválasztott tagjai, a törvénytervezetet benyújtó országgyűlési képviselők, valamint a szakma legavatottabb ismerői hetek óta próbálják a médiatörvényt ért alaptalan vádakat, gyanúsítgatásokat, feltételezéseket megcáfolni. Érveltek reggel és este, a televízió képernyőjén, az internet mélyén, a rádió hullámain, de süket fülekre találtak a racionalitást alapul vevő kommunikációjukkal. Egyes médiumok a törvény szövegét nem ismerve, vagy azt szándékosan kifordítva azzal vádolják a kormányt, hogy cenzúrát akar bevezetni, hogy el akarja hallgattatni a neki nem tetsző véleményeket, hogy szerkesztőségeket fog bezáratni, magánlakásokon házkutatni.
Könnyen belátható mennyire nonszensz, s minden alapot nélkülöző, légből kapott feltételezések ezek. Elég annyit megjegyeznünk, hogyha a kritikáknak igazuk lenne, akkor senki nem is tudna ezekről a kritikákról, hiszen régen cenzúrázva lenne minden médium, ahol ezek megjelennek. Ehhez képest, még a csapból is ez folyik, s én magam is azzal töltöm mindennapjaim nagy részét, hogy a médiatörvényt ért támadásokra reagálok. Mindez persze szükségtelen lenne, ha mindenki elolvasná a törvényt magát, s így világosan látná, hogy azok a mumusok amelyek a baloldali sajtóorgánumok hasábjain díszelegnek, semmiképpen sem a médiatörvény sorai közül bújtak elő. Ezzel szemben bárki láthatná, hogy a halkabb reklámokról, az erőszak, az értelmetlen és öncélú pornográfia kitiltásáról a délutáni és koraesti műsorsávból, vagy a hazugságokkal, és elfogult, önkényes hírértelmezésektől hemzsegő médiumok megzabolázásáról sokkal több szó esik benne. Úgy gondolom természetes, és mindenki számára belátható igény, hogy a gyermekeim számára szeretnék egészséges, a lelki és szellemi fejlődésének leginkább hasznos műsorokat, internetes tartalmakat biztosítani. Hiszem, hogy semmi rossz nincs abban, ha az ember a legjobbat kívánja gyermekeinek. Vallom, hogy az odafigyelés, és a gondoskodás nemcsak a gyermekek egészséges fejlődését szolgálja, de akár a napokban történt szörnyű tragédia kiváltó okainak nagy részét is megszünteti. A túl hangos zene, a reklámok által ránk kényszerített életforma, a televízióból sugárzó szexuális energiák, az erőszak dicsőítése, a kábítószerek hatásainak bagatellizálása mind-mind olyan dolog, amely ellen fel lehet, és fel is kell lépnünk, még ha ez esetlegesen sérti is egyes multinacionális cégek érdekeit.
Tudom, hogy Önök közül sokan megértik, néha bizony szükség van a molnárra ahhoz, hogy liszt legyen a búzából.
