Kötetlen beszélgetőtársakat keresek egy sima egy fordított jeligére a kiadóba.

Érdekesnek találom amit ír, kedves Péter. Isten igazából én csak egy személyes tapasztalaton alapuló megfigyeléssel szeretnék hozzájárulni az ön gondolataihoz.
Jártamban keltemben az országban, hiszen én az elmúlt tíz évben megjártam ezt az országot Kolontártól Szőregig, a legapróbb, legeldugottabb helyeken is megfordultam, ott voltam, ha történt valami, és bizony ott voltam mindazoknál a szörnyű eseményeknél is, mikor magukat magyarnak valló embertársaink saját felebarátaikat vélt vagy valós származási különbségek okán bántalmaztak. Igen, a romák elleni hadjáratra gondolok, s ezzel együtt szeretném megemlíteni, hogy az úgynevezett "magyarveréseket" hasonlóan problémásnak látom.
Miközben a harctérre hasonlító állapotokat szemléltem az egyik ilyen támadás után, hirtelen egy ártatlan, és az egész helyzetről semmit sem tudó, apró roma gyermek bandukolt oda hozzám. Rajtam kívül senki nem volt a közelben, nem is tudom, hogyan élte túl ezt a szörnyűséget, nem tudom mit kellett kiállnia, megtennie az életben maradásért. Mikor odajött hozzám, belenézett a szemembe, azzal a ragyogó barna szempárral, amit is képtelen vagyok elfelejteni, akkor és ott megérintett a tudat, hogy magyar vagyok. Azt éreztem, hogy magyarságom számára ez az igazi próbatétel, s ennek kellene lennie mindenki számára, hogy akkor és ott mint testvéremre tudok-e tekinteni erre a kis rongyos árvára, vagy ha csak a lelkemben is, de lecigányozom. Én megpróbáltattam akkor, úgy gondolom, és attól a naptól nevezem magam magyarnak, büszkén és állhatatosan ragaszkodva e titulushoz.
Úgy gondolom, a cigányság megértésének és elfogadásának lehetősége a magyarság uniós elnökségének igazi próbája.

@Vujity Tvrtko: Ez mind nagyon szép, és megrendítő. Mégis úgy gondolom, nem feledkezhetünk meg azokról a törekvésekről, amelyek a magyarságot nemcsak hogy morálisan, de szó szerint fizikailag is megpróbáltatásoknak teszik ki. Nem hallgathatjuk el, hogy a bűncselekményeknek egy jól meghatározott köre hazánkban, s nyugodtan tegyük hozzá, határainkon túl is, kifejezetten egy bizonyos népcsoporthoz köthetőek. Tudomásunk van bizonyos szervezkedésekről, csoportosulásokról, melyek egyetlen és kifejezett célja a magyar emberek ellehetetlenítése. Nem mehetünk el szó nélkül a közösségi portálokon megjelenő nyíltan uszító hangvételű megnyilvánulások mellett, nem ülhetünk karba tett kézzel, miközben olyan szervezetek fejtenek ki jelentős hatást, és toboroznak fiatalokat, mint a "Rommandó", "A barna sereg", vagy a "Romai birodalom". Amíg ezekről hallgat a média, és ön is, addig ne várjanak megoldást semmilyen problémára.

Hát én komolyan mondom, nem tudom mire vélni ezt az egészet. Mindenesetre tetszik.

@Gálvölgyi János: Kossuth díj már nem lesz belőle semmiképp, azt nem kell magyaráznom, ugye?

@Fábry Sándor: Sándorom, inkább már nem is mondok semmit. Van amikor bőven elég az, amit mások magukból mutatnak. Tovább nem kívánok ebben részt venni.

Orbán Viktor egy megjegyzéséhez szeretnék hozzászólni. Miniszterelnök Úr azt mondta, hogy a kétszáz éves demokráciák nem bíznak a húsz éves demokráciákban, s ez nem jó. Nos, én éltem és dolgoztam is elég sok helyen, így bizonyos szempontból jó rálátásom van a dolgokra.
Szerintem érthető a nyugati politikusok szkeptikus gyanakvása. Hiszen amit Orbán Viktor nem ért, s úgy tűnik ezt a dolgot tényleg nem érti, nem lehet neki elmagyarázni, hogy a demokrácia kifejezés ebben az esetben nem egy pusztán technikai terminus. Nem arról van szó, hogy a demokrácia szabad választásokat jelent, még csak nem is szabad vélemény-nyilvánítást. A demokrácia ebben az esetben sokkal inkább mintegy szinonimája az Európai Uniónak, legalábbis az európaiság eszméjének.
A demokrácia, a kétszáz éves demokrácia az nem kétszáz éves, hanem jóval több. Azokat a vitákat jelenti, amelyeket a társadalmi szerződésről, az államformákról, az idegen, vagy állampolgársággal nem rendelkező személyek jogi kezelésmódjáról, a szabadságról, a szabadság különböző értelmezéseiről, jogi, morális, erkölcsi hasznáról, a gazdasági modellek elvi struktúrájáról folytattak.Magyarországon nem azért fiatal a demokrácia, mert húsz éve választhatunk szabadon, hanem azért, mert magyarul, Magyarországon nem zajlottak le ezek a viták. Nem volt, soha nem volt olyan fajta kritikai feldogozásmódja a társadalmi kérdéseknek, amely Európa egyes részein természetes volt évszázadokon keresztül. A vitakultúra, mely a keresztény szövegértelmezések évszázados tradícióiból merítkezhetett, Magyarországon ismeretlen volt, s sok szempontból még most is az. Magyarországon a hatvanas, hetvenes években vetődtek fel először azok a kérdések, amelyek máshol már évszázados történettel rendelkeztek.
Ez az, amit nem ért Orbán Viktor. Ezért nem érti hogy mit jelent Európa. Mert Európa nem pusztán gazdasági társulás, hasonlóan, ahogyan az egyetemek sem pusztán oktatási funkcióval bíró intézmények. A szellemiség, az a szellemiség ami átjárja az intézményeink többségét, az a megragadhatatlan, és talán az időiséggel, történetiséggel rokonítható leginkább, ez az a horizont, amely Orbán Viktor, s a legtöbb magyar számára homályba burkolózik.