Tegnapig Magyarország sok minden lehetett. Kívánságokban, vágyban, gondolatban, politikai tettekben. A mai naptól azonban Magyarország helye és helyzete sok szempontból megváltozott, nyugodtan mondhatjuk hogy végérvényesen.
Az Európai Unió elnökségi tisztét betölteni nemcsak kiváltság, nemcsak méltó és ünnepelendő megkoronázása annak a hosszú s sokszor bizony mégoly nehéz akarásnak, mely egyaránt és egyenlő mértékben táplálkozott az ezerkilencszáz-ötvenhatodik esztendőben kiöntött vér keserűségéből, és a rendszerváltás után nyakunkba szakadt szabadság édes terhéből. A magyar nemzet ezeréves vágya teljesül, mikor bár nem lóháton, de annál előzékenyebb vendégszeretettől övezve, ha csak egy múló pillanatra is, de felhághatunk a legmagasabb csúcsokra. A meghatódottság és jogos önbiztosság érzésének pillanatában azonban nem szabad megfeledkeznünk azokról a feladatokról, melyeket számunkra, magyarok számára a történelem kijelöl. Határon túli honfitársaink biztató szeretete kell utat mutasson nekünk ezekben az órákban. Hiszen most mi kaptunk szavazati jogot és felhatalmazást az Európai Unió belső ügyeinek tekintetében, úgy hogy eközben kívülállók is maradunk. De vajon több joga van-e az egységes Európa irányelveinek, feladatainak kijelölésében azoknak az államoknak, melyek a történeti esetlegesség révén, földrajzi értelemben közelebb állónak tekinthetők e célokhoz. Úgy gondolom az Európai Unió bővítés iránt elkötelezett politikája éppen hogy ez ellen szól. Nekünk magyaroknak, éljünk bár Londonban, Kolozsváron vagy Tiszalökön, egy döntést kellett hoznunk mikor az egységes európai szellemi és gazdasági elkötelezettséget választottuk. Hatalmas és felelősségteljes választás volt ez, amely most nem csak feljogosít, hanem egyenesen előírja számunkra hogy az Európai Unió egyenrangú polgáraiként hangot adjunk véleményünknek, tettekre váltsuk meggyőződéseink.
Az Európai Unió olyan csévélőüzem, melyben mi magyarok többek lehetünk egyszerű fogaskerekeknél, szétszórt csavaroknál, furcsa hangot adó gépeknél. A döntés ma, és még mindig a mi kezünkben van.