Mit jelent politikusnak lenni? Erről a talán furcsa, és általában vegyes érzelmekkel fogadott kérdésről szeretnék pár szót szólni.
Az ember belevettetett a világba. Önmagát megismerni és a világot megismerni ugyanolyan fontossággal és kérlelhetetlen szükségességgel vágyja születése pillanatától. A vita, más emberekkel való közös értelmezése az eseményeknek az a szükséges minimum, ami lehetővé teszi az egymás mellett való élést. Attól a pillanattól kezdve, hogy az emberek csoportokba szerveződtek, városokat, falvakat, közösségeket formáltak, mindig igényük volt arra, hogy közösen fogalmazzanak meg válaszokat azokra a kihívásokra, melyek a közösségen kívülről érkeztek. Hasonló módon, a közösségek saját belső szerveződésének alapfeltétele volt, hogy szabályokat alkossanak, elöljárókat válasszanak, megfogalmazzák az együttélésük szempontjából legfontosabb elveket.
Természetszerűleg a komplexitás egy bizonyos foka után felértékelődtek az érvelésben jártas, a személyes meggyőződésüket leghatékonyabb módon artikuláló személyek, s számukra a mindennapi tevékenységek mellett a közösség speciális feladatokat, és bizonyos értelemben többlet-felelősséget rótt. Ezzel a felelősséggel mindenki saját belátása szerint élhetett, legalábbis bizonyos pontig, feltételezve és elfogadva a közösség kollektív értékrendjét, azokat a szabályokat melyeket a közösség saját maga számára létrejöttekor megállapított. Ezek az alaptörvények azonban nem örök érvényűek. Nyilvánvalóan más kihívásokkal kell szembenéznie egy közösségnek akkor amikor egy ellenséges népcsoport létezésében fenyegeti, s másokkal ha egy régió gazdasági központjává válik. Az alaptörvényeknek a közösség mindenkori többsége által felhatalmazott vezetői új irányokat szabhatnak. Ennek legitimitását biztosítja a közösség felhatalmazó gesztusa, amikor választás vagy közmegegyezés révén saját sorsának alakítását egy-egy személy, vagy csoportosulás kezébe helyezte. Másrészt, s talán ez sokkal fontosabb, szintén a legitimitást biztosítja a választott vezetők saját vállára nehezedő felelősség súlya. Hisz van-e, lehet-e nagyobb felelősség, mint egy közösség nagy többsége által felhatalmazott és bizalommal, reménnyel övezett vezetőjének lenni? Lehet-e nagyobb felelőssége az embernek, attól a pillanattól kezdve hogy közösségben él, annál a felelősségnél, mely más népcsoportok, nemzetek, közösségek vezetőivel való találkozás, tárgyalás során eme nemzet vezetőjének vállát nyomja?
A kérdés soha nem az, hogy bízhatunk-e saját vezetőinkben. Sokkal inkább az, hogy mennyire bízunk magunkban, hiszen mi magunk bizonyos értelemben lemondtunk erről a felelősségről, levetettük e terhet, s önző módon rátukmáltuk egy sorstársunkra, akinek ily módon egyedül kell egy nemzet lelkiismeretének súlyát cipelnie.
Sokszor a legnagyobb teher az, amit a szívünkben hordunk. S talán nincs annyi rőzse a világon, amely ezzel a súllyal vetekedhetne.
