HTML

Saját szemmel - Szíjjártó Péter blogja

A világban zajló folyamatok értelmezése még olyan tapasztalt és bölcs embertársainknak is gondokat okozhat időről időre, akik az országot, Hazánkat éppen vezetik, vagy az Európai Parlamentben ülve sorsunk jobbításán fáradoznak. Az én munkám, hogy segítsem az embereket, mondhatni ez misszió, szent tudomány, mely kitölti mindennapjaim. E helyen időről időre a körülöttünk zajló világ eseményeit szeretném kicsit megvilágítani, megmagyarázni esetlegesen, hogy mindenki számára érthetővé és kézzelfoghatóvá válhassanak a sokszor ködös részletek. Talán kicsit szubjektív módon teszem ezt, de úgy gondolom, e helyen még nekem is lehet véleményem.

Friss topikok

  • fuhur: "Úgy gondolom természetes, és mindenki számára belátható igény, hogy a gyermekeim számára szeretné... (2011.02.02. 10:17) Nagyobb a füst, mint a láng. A médiatörvény és egyebek.
  • fuhur: "Szeretettel kell fordulnunk és végtelen türelemmel viseltetnünk ha valaki jószándékot mutatva pró... (2011.02.01. 12:02) A szeretet vezényszava
  • BB Évi: @Budai Gyula: Nos, engedjék meg nekem, hogy az újságírásról néhány gondolatot a köz épülésére bocs... (2011.01.20. 19:54) Homo Politicus
  • Keleti Györgyi: Orbán Viktor egy megjegyzéséhez szeretnék hozzászólni. Miniszterelnök Úr azt mondta, hogy a kétszá... (2011.01.20. 12:45) Magyarország - ma

Linkblog

Archívum

Homo Politicus

2011.01.20. 13:35 Szíjjártó Péter

 Mit jelent politikusnak lenni? Erről a talán furcsa, és általában vegyes érzelmekkel fogadott kérdésről szeretnék pár szót szólni.

Az ember belevettetett a világba. Önmagát megismerni és a világot megismerni ugyanolyan fontossággal és kérlelhetetlen szükségességgel vágyja születése pillanatától. A vita, más emberekkel való közös értelmezése az eseményeknek az a szükséges minimum, ami lehetővé teszi  az egymás mellett való élést. Attól a pillanattól kezdve, hogy az emberek csoportokba szerveződtek, városokat, falvakat, közösségeket formáltak, mindig igényük volt arra, hogy közösen fogalmazzanak meg válaszokat azokra a kihívásokra, melyek a közösségen kívülről érkeztek. Hasonló módon, a közösségek saját belső szerveződésének alapfeltétele volt, hogy szabályokat alkossanak, elöljárókat válasszanak, megfogalmazzák az együttélésük szempontjából legfontosabb elveket. 

Természetszerűleg a komplexitás egy bizonyos foka után felértékelődtek az érvelésben jártas, a személyes meggyőződésüket leghatékonyabb módon artikuláló személyek, s számukra a mindennapi tevékenységek mellett a közösség speciális feladatokat, és bizonyos értelemben többlet-felelősséget rótt. Ezzel a felelősséggel mindenki saját belátása szerint élhetett, legalábbis bizonyos pontig, feltételezve és elfogadva a közösség kollektív értékrendjét, azokat a szabályokat melyeket a közösség saját maga számára létrejöttekor megállapított. Ezek az alaptörvények azonban nem örök érvényűek. Nyilvánvalóan más kihívásokkal kell szembenéznie egy közösségnek akkor amikor egy ellenséges népcsoport létezésében fenyegeti, s másokkal ha egy régió gazdasági központjává válik. Az alaptörvényeknek a közösség mindenkori többsége által felhatalmazott vezetői új irányokat szabhatnak. Ennek legitimitását biztosítja a közösség felhatalmazó gesztusa, amikor választás vagy közmegegyezés révén saját sorsának alakítását egy-egy személy, vagy csoportosulás kezébe helyezte. Másrészt, s talán ez sokkal fontosabb, szintén a legitimitást biztosítja a választott vezetők saját vállára nehezedő felelősség súlya. Hisz van-e, lehet-e nagyobb felelősség, mint egy közösség nagy többsége által felhatalmazott és bizalommal, reménnyel övezett vezetőjének lenni? Lehet-e nagyobb felelőssége az embernek, attól a pillanattól kezdve hogy közösségben él, annál a felelősségnél, mely más népcsoportok, nemzetek, közösségek vezetőivel való találkozás, tárgyalás során eme nemzet vezetőjének vállát nyomja? 

A kérdés soha nem az, hogy bízhatunk-e saját vezetőinkben. Sokkal inkább az, hogy mennyire bízunk magunkban, hiszen mi magunk bizonyos értelemben lemondtunk erről a felelősségről, levetettük e terhet, s önző módon rátukmáltuk egy sorstársunkra, akinek ily módon egyedül kell egy nemzet lelkiismeretének súlyát cipelnie.

Sokszor a legnagyobb teher az, amit a szívünkben hordunk. S talán nincs annyi rőzse a világon, amely ezzel a súllyal vetekedhetne. 

12 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://kormanykerek.blog.hu/api/trackback/id/tr922600085

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Novák Előd 2011.01.20. 13:44:30

Na végre a nyilvánosság előtt is felvállaltad, mekkora homo vagy. Gratulálok!

Eija-Riitta Korhola 2011.01.20. 13:59:12

Magyarországnak, és azon belül az egész Kárpát-medencének példát kell venni a mélyben rekedt chilei cseresznyebányászokról. Mert ma ők, holnap mi. Mert csak a jövő biztos, a múltról megoszlik a történészek véleménye.

Tamás Gáspár Miklós 2011.01.20. 14:41:34

Igen ám, csakhogy számot kell vetnünk azokkal a korlátozó tényezőkről is, amelyek meggátolják, hogy egy egy vezető despota módon úgy alakíthassa a törvényeket, hogy azáltal fokozatosan gyengítse, majd végső soron le is rombolja a nép által reáruházott hatalom kontrollálhatóságát.
A médiatörvény kitűnő példáját adja annak a konok, önfejű és veszélyes politikai játéknak, amely a szóban forgó személy megnyílvánulásait jellemzi. Épp ezért tartom veszélyesnek ezt a fajta demagóg érvelést és ezért is olyan fontos hogy a létező legtöbb fórumon felemeljük szavunkat a despotikus államszervezés bármely formájának megszervezésére irányuló kísérletek ellen.

Eija-Riitta Korhola 2011.01.20. 14:42:01

I am looking for penfriends. Either boys or girls can write. High protein content is appreciated.

Weiss János 2011.01.20. 14:47:39

Csak csatlakozni tudok Tamás Gáspár Miklós hozzászólásához. Én magam a felvilágosodás és a romantika eszmeiségének hiányát oly nehéz szívvel veszem tudomásul, oly bántó módon technicizált mostani világunk, hogy úgy gondolom, a bizalom elvesztésének nem is az az oka, hogy milyen tapasztalatokkal szembesülünk nap mint nap, hanem sokkal inkább az az új típusú szemléletmód, amely a világban uralkodik. Gyanakvókká és kiismerhetetlenekké válunk egymással szemben, ezzel pedig a megértés elől zárjuk el az utat. Nem lehet és semmiképpen nem is hasznos megítélni, megkérdőjelezni a fennálló társadalmi berendezkedés alapjait. Hasonló módon, embertársaink teljesítményének, főleg ha nem is vagyunk birtokában az azok megítéléséhez szükséges eszközöknek, szintén megkérdőjelezhető és káros egy nemzet lelkületét tekintve.

Heller Ágnes 2011.01.20. 14:57:13

Namost, szerintem különbséget kell tenni mindenképpen egy ember közéleti megnyílvánulásai, szakmai munkája, vagy épp a magánéletben megjelenő oldala között. Úgy is mondhatnám, különböző személyekről van szó akkor amikor valaki a televízióban beszél, s akkor amikor otthon éppen kávét készít a szeretteinek. Ez persze nem feltétlenül és maradéktalanul igaz azon közszereplők esetében, akik ezt az életpályát tudatosan választották. Ám egy filozófus példának okáért, szakmájából fakadóan kénytelen megnyílvánulni bizonyos esetekben, ha felkérik, illetőleg ha politikai események, társadalmat érintő, az emberek sokaságára hatással lévő változások magyarázata, elemzése a cél. Morális szempontból bármely magánember hasonló módon hangot adhat, s bizony hangot is kell adnia bizonyos esetekben ha számára nem tetsző, őt hátrányosan érintő, vagy bármilyen formában igazságtalannak ítélt helyzetet vél felfedezni.
Azonban ez az érvelés visszafelé semmiképpen nem állhatja meg a helyét. Vagyis valakit a közszereplése okán arra kényszeríteni, vagyis sokkal inkább vádolni, hogy a köztől elzárt, vagy lokálisabb formában megnyilvánuló személyiségei a közszereplőként tett kijelentéseinek a nyomát viselik magukon, azok határozzák meg, ez kérem szépen nonszensz, és sértő nem csak rám nézve, de minden jó érzésű, saját szakmáját lelkiismeretesen gyakorló ember számára is.

Budai Gyula 2011.01.20. 15:06:06

Szeretném eloszlatni az önök kétségeit. Nem azért történik egyfajta vizsgálódás, vagy inkább fogalmazzunk úgy, puhatolózó körültekintés bizonyos személyek pénz és erőforrás felhasználási stratégiáit illetően, mert véletlenszerűen, vagy bármiféle politikai indíttatástól vezérelve cselekedtünk. Erről szó sincs. A kormányváltás óta eltelt időben szinte az élet valamennyi területéről érkeznek hozzám emberek, naponta levelek sokaságát kapom azzal, hogy hol, mely területen milyen visszaélések, bűncselekmények gyanúja merült fel az egyszerű, dolgozni kívánó magyar emberekben. A filozófusok háza tájáról is kaptam ilyen megkereséseket, nem is egyet, amelyek arról szóltak, hogy bizonyos emberek, talán úgy is fogalmazhatok, emberek egy jól meghatározható, és egy bizonyos politikai érdekcsoportosuláshoz köthető köre, meglehetősen kérdéses és vitatható módon jutott több száz millió forinthoz. Mindeközben pedig mások, akik kortárs, kutatható, európai szinten is kimagasló eredményekkel kecsegtető kutatási témáikkal nem tudtak pályázni, érthető módon igazságtalannak ítélik e helyzetet. Az én feladatom pusztán annyi, és nem több, de nem is kevesebb, hogy megítéljem, jogosan sérült-e ezen emberek igazságérzete, amikor tudomást szereztek ezekről a döntésekről és folyamatokról.

Boros János 2011.01.20. 15:22:37

Ugye én Január elseje óta bárhol szólalok fel ez ügyben, mindenhol egyszerűen felolvasom, vagy odamásolom az MTI-nek adott nyilatkozatomat. Most megpróbálom más szemszögből is megvilágítani mondandómat.
Induljunk ki a következő megállapításból:"A filozófusok legjobbjai az igazságos társadalomért, a hatalmi befolyásolástól mentes, átlátszó társadalmi kommunikációért dolgoznak. A nyílt viták, a törvénytelenségek feltárása és megszüntetése, a félelem felszámolódása a demokrácia megerősödésének jelei". A vitáknak én is, mint minden igazi filozófus, csak örülni tudok. Ezért is másoltam be mindenhová, és küldtem tovább az MTI-nek adott nyilatkozatomat. De menjünk tovább. A filozófusok legjobbjai az igazságos társadalomért dolgoznak. Mit jelent ez? Azt jelenti, hogy azok a filozófusok, akik a legjobbak, azoknak az a munkája, hogy elősegítsék egy igazságosabb társadalom létrejöttét. Vagyis, a legkiválóbb filozófusok a társadalmi igazságosság jegyében tevékenykednek. Ennél jobban már képtelen vagyok megvilágítani e mondatok komolyságát. A Filozófiai Intézet jelenlegi igazgatójaként csak mélységes megdöbbenésemet, és sajnálkozásomat fejezhetem ki azért, hogy egyesek nem tekintik ezen elveket és célkítűzéseket mindannyiunk számára hasznosnak és fontosnak, hiszen ezek nélkül hogyan is dolgozhatnánk egy igazságos társadalom elérésének reményében? Mély megdöbbenéssel vettem tudomásul az előző vezetés munkáját, amelynek nyomait igazgatói megbízatásom első napjain felfedeztem. Az a fajta esszéisztikus, világtól elrugaszkodott hozzáállás, mely az Intézet munkáját jellemezte a lehető legtávolabb áll attól a szakmai professzionalitást a lehető legmagasabb szinten megvalósítani kívánó eszmeiségtől mely nekem magamnak, s a filozófia legjobbjainak sajátja.

Nyíri Kristóf 2011.01.20. 15:38:26

Én magam csak néhány kiegészítéssel szeretnék élni, hiszen közvetve bár, de megszólíttattam Boros János által.
Vezetésem alatt a Filozófiai Intézetben magam is szembesülni voltam kénytelen azokkal a kaotikus állapotokkal, melyeket értő barátom vázolni próbált. Sok beszélgetést folytattam az Akadémia vezetőivel, más területek hasonló pozícióban dolgozó munkatársaival, tanácsokat és megfontolásra alkalmas javaslatokat kérve. Ezekben a beszélgetésekben sokszor megkerülhetetlen módon előkerültek azok a megfontolások, hogy én magam hogyan látom a filozófia, egyáltalán a filozófusok szerepét Magyarországon, vagy szűkebb értelemben az Akadémia berkein belül. Magam is nagy meglepődéssel konstatáltam, mennyire hasonlóan vélekedünk ezekről a kérdésekről. Többek között botanikus, finomműszerész, matematikus, csillagász, fizikus, ornitológus ismerőseim egyként és hasonló módon álltak a kérdéshez. Mindannyian egyet értettünk abban, hogy a filozófiának tudománnyá kell válnia, objektív értékskála mentén meghatározhatóvá kell tenni a filozófusok teljesítményét, valamint az kilátástalan pénzügyi nehézségeket figyelembe véve, a természettudományokhoz hasonlóan multinacionális cégeket kell megpróbálnunk bevonni a kutatásokba. Igazgatóként próbáltam ennek megfelelően eljárni, s olyan projekteken dolgozni, mely a filozófusokén kívül rengeteg más szakma tetszését elnyerte. Az intézetben dolgozó munkatársaim azonban érthetetlen módon elutasító, közönyös módon viseltettek terveim iránt. Ragaszkodtak avítt stílusokhoz, filozófiai szófacsarással válaszoltak a professzionális teljesítményt számonkérő kritikákra, értelmiségi szenvelgést tanúsítottak a leggrandiőzusabb tervek bemutatásakor is. Tíz hosszú év alatt sem sikerült jobb belátásra bírnom őket. Emiatt tisztelettel adózom, és legmélyebb reménykedésemet fejezem ki Boros János tevékenységével kapcsolatban.

Budai Gyula 2011.01.20. 19:25:50

Talán segít bizonyos dolgokat tisztázni, ha az egyik legelismertebb magyar napilap cikkét idézem:
2007. február 23-i interjúja (Heller Ágnesé - a szerk.) a Hetekben ma is meghökkentő olvasmány. A 2006. őszi brutális kormányzati-rendőrségi ámokfutásról úgy mond véleményt, hogy végig Amerikában volt. Kritika nélkül mindenben felmenti a szocialista kormányt, és kizárólag az ellenzéket teszi felelőssé. Szavaiban visszaköszön az összes toposz, amelyekkel hamisan vádolják a polgári szövetséget: "Egészen biztos, hogy Orbán Viktor személyesen is felelős a történtekért. Szemmel láthatóan nem tudja elviselni a vereséget, szemmel láthatóan személyes gyűlölet fűti és vezeti Gyurcsány ellen, és szemmel láthatóan el akarja őt pusztítani. Ez botrány és szégyen. Személyesen felelős Orbán annak a közhangulatnak a megteremtéséért és fönntartásáért, amelyben ezek az események megszülethetnek. Képmutató mondataival, tetteivel, akcióival olyan ideológiai muníciót ad különböző csoportoknak, ami felbátorítja őket gyűlölködésre, hőzöngésre, randalírozásra, bűncselekményekre." S hogy van-e felelőssége Gyurcsánynak? Heller szerint csak abban, hogy feltételezte: van titokban maradó beszéd, és emiatt "tálcán kínált egy alkalmat a Fidesznek."

(Magyar Nemzet - 2011. január 20.)

BB Évi 2011.01.20. 19:54:34

@Budai Gyula: Nos, engedjék meg nekem, hogy az újságírásról néhány gondolatot a köz épülésére bocsássak. Nézzék el nekem, ha személyes tapasztalataim elragadtatásra ösztönöznének.

A szóban forgó sajtóközlemény lelőhelye a következő: fidesz.hu/index.php?Cikk=157840 . Ráadásul külön kiemelve található a honlap jobb oldalán, a legolvasottabb cikkeket jelölő oldaldobozban. Ez a fajta lejárató újságírás, mert ez az, pusztán és kizárólag pártérdekeket szem előtt tartó, rosszabb esetben burkoltan vagy nyíltan megfogalmazott megrendelésre készült írás semmilyen releváns információt nem tartalmaz. Egy majd három évvel ezelőtti interjú zanzásított változata, mindenféle relevancia nélkül. Még az úgynevezett "filozófusbotrány" vonatkozásában sem érthető a kapcsolat, amennyiben nem is merül fel Heller Ágnes szakmai tevékenysége.
Aki ilyet ír, amelyik folyóirat, napilap ezt leközli, az semmiképp sem nevezhető korrektnek, elfogulatlannak vagy szakmai szempontból elfogadhatatlan. Ugyanígy, az a politikai formáció, azok a vezetők, azok a kommunikációért felelős személyek, akik erre áldásukat, netán megrendelésüket adták, szintén alkalmatlanok a feladatra amit ellátnak, ha másért nem, mert még a lejáratásban is bénák.
Ez egyébként pontosan az egyik fő oka annak, hogy a médiatanács egyszínű tagságát oly élesen kritizálják. Mert a jobboldalon nagyon sokan még mindig nem értik mi az újságírás, a tájékoztatás, a média feladata, hogyan működik, milyen lehetőségeket rejt. A jobboldal viszonya a médiához ahhoz hasonló mint a baloldal viszonya Orbán Viktorhoz.
És ezen most nevetni kellene. Valakinek.
süti beállítások módosítása